Itt vagy
Kezdőlap > Csináld magad > Így kell felújítani egy XV. századi házat!

Így kell felújítani egy XV. századi házat!

Teljesen nemzetközi team-munkában sikerült bravúrosan, a jelenkori igényeknek megfelelően felújítani egy XV. században épített (való igaz, a több, mint fél évezred alatt alaposan toldozott-foldozott) Dubrovnikhoz közeli, kis dalmát szigeten fekvő tengerparti házat.

Persze hazánkban is akadnak nagyszerű megoldások akár több száz éves kastélyok és parasztházak felújítására, de azért ilyen régiről még nem igen hallottunk: különös tekintettel a medencére!
A tulajdonos egy perui világfi, aki ezelőtt nyolc éve nyaralt errefelé, és ezek szerint kimondottan kellemes benyomásai támadtak. Egy horvát származású építészt, bizonyos Antonio Zaninovićot, bízott meg az átalakítással. Az enteriőrt pedig egy New York-i, elég menőnek számító stúdióval, a Rees Robertssel alakíttatta ki, hasonlóan, mint korábban a fokvárosi házáét.

Az építész ugyan horvát származású, de Chilében született, ahová még a nagyapja emigrált a második világháború alatt. Jelenleg pedig Dél-Afrikában él és dolgozik, azonban újra felfedezte származási országát, ez már nem az első horvátországi projekt, amiben részt vett.

Azt már nem lehet pontosan tudni, hogy az épületnek mi volt az eredeti funkciója. Mivel egy régi templom közelében fekszik, az sem kizárt, hogy paplak.

Tokkal-vonóval mindössze kétszáz négyzetméteresek az épületek és a körülötte lévő telek sem hatalmas, kétezer négyzetméteres. A jelenlegi tulaj egy helybéli családtól vette, akik már vagy 80 éve hétvégi házként használták.

Az építész elmondta, hogy a fő célkitűzések között szerepelt az épület külső formájának a létező legteljesebb körű konzerválása. A homlokzaton csak minimális változtatást hajtottak végre.

A vízszigeteléssel ezért nem bontották meg a régi, külső kőfalakat, hanem közvetlenül a falakba fecskendezték a speciális védőanyagot, ami jóval időigényesebb technológia.

Ellenben a beltérhez már bátrabban nyúltak, viszont a legrégebbi helyiségnél, ami valaha füstölőként szolgált – az átalakítást követően pedig a közös légterű konyha és ebédlő a funkciója – szándékosan meghagyták a falakba ivódott, sok-sok évszázados füst elhalványult nyomait.

A 107 négyzetméteres főépületben a konyha, az ebédlő és a nappali kapott helyet, míg a két, egyenként 56 és 40 négyzetméteres hálószoba (mindkettő gardróbbal és fürdőszobával egybe építve) az udvaron, különálló objektumban nyert elhelyezést.

Az egyik eredetileg esővíztároló volt, míg a másik hasonló stílusú új építés.

A járólapok olasz, kézműves, umbriai termékek, a gerendák és a mennyezet fa borítása tölgy, az ajtók és az ablakok pedig vörösfenyő.

Ugyanakkor a beltérben már bátrabban nyúltak a falakhoz, hogy az épület megfeleljen napjaink igényeinek.

A telek csupán százötven méterre fekszik a tengertől, ám mégis van egy saját úszómedencéje és ha a menőséget lehet fokozni, hát akkor az kétség kívül a medence!

Ugyanis a munkálatok során egy, a III.-IV. évszázad fordulóján uralkodó római császár, Diocletianus (aki a pazar spliti palotát is építtette) idejéből származó ókori romokat tártak fel, és ide került az úszómedence.

Hogy erre miképp bólintott rá a horvát műemlékvédelmi hatóság, arról gőzöm sincs, de kétség kívül vagányra sikeredett.

Nyaralnátok ebben a házban?

Forrás:otthonterkep

Ha tettszett ne felejtsd el megosztani! ↓ ↓ ↓

Share Button

Vélemény, hozzászólás?

Top